Nyizsnyij Novgorod, a Volga-menti szövetségi körzet központja. Az ötödik legnagyobb orosz város Moszkva, Szentpétervár, Novoszibirszk és Jekatyerinburg után. Lakossága a vonzáskörzetekkel együtt 2 020 000 fő.
1932 és 1990 között a város a Gorkij nevet viselte Makszim Gorkij író neve után.

A várost II. Jurij orosz nagyfejedelem alapította 1221-ben, fejedelemsége két legfontosabb folyója, a Volga és az Oka összefolyásánál. A város neve szó szerint "Alsó Újváros", megkülönböztetendő a régebbi Novgorodtól. A város kiemelkedően fontos határvédelmi erősség volt, erődjét a két folyó természetes várárokként védte. Moszkva és Tver mellett Nyizsnyij Novgorod is azon új alapítású városok sorába tartozott, amelyek jelentéktelenségük miatt elkerülték az oroszországi mongol invázió pusztításait, majd a "tatár iga" alatt fontos orosz politikai központtá nőtték ki magukat. Fontossága tovább nőtt, amikor a hatalmas szuzdali fejedelemség székhelye Gorogyecből ide költözött 1350-ben. Dmitrij Konsztantyinovics nagyfejedelem (1323–1383) székhelyét Moszkvával felérő rivális központtá szándékozott fejleszteni. Kőből fellegvárat és számos templomot építtetett, történészeket patronált. A város 1341-től 50 éven át az önálló Nyizsnyij Novgorod-i fejedelemség székhelye volt. 1377-ben az Arany Horda seregei felégették.

1392-ben az addig önálló fejedelemséget I. Vaszilij a moszkvai nagyfejedelemséghez csatolta. 1408-ban a várost Jedigej kán csapatai pusztították. A Kazányi Kánság elleni védekezésül a moszkvai állam új erődítményt emeltetett: a ma is látható Kreml téglából készült falait és bástyáit 1509-ben kezdték építeni. Kazány, majd Asztrahán elfoglalása után a Kreml hadászati jelentőségét elvesztette, de maga a város a Kelettel való orosz kereskedelem központja lett, a 17. században itt állították össze a hajókaravánokat és toboroztak hozzájuk legénységet. 1714-ben kormányzósági székhely, majd a 18. század végére az egész régió központja. Ekkor alakult az első négy-osztályos népiskola, az első nyilvános színház, a közkórház, a kormányzósági nyomda.

1817-ben az országos hírű makarjevkai vásárt ide, a város mellé, az Oka túlsó partjára helyezték át. Ettől kezdve csaknem egy évszázadon át Európa egyik legjelentősebb vásáraként tartották számon. A vásár meggyorsította Nyizsnyij Novgorod és környéke fejlődését, jelentős városépítési és városrendezési munkák kezdődtek, és hamarosan megjelentek az első ipari létesítmények is. 1849-ben a szomszédos faluban hajóépítő üzemet alapítottak, mely idővel a város egyik meghatározó vállalatává fejlődött. 1847-ben megépült az első vízvezeték, 1862-ben megnyitották a Moszkva – Nyizsnyij Novgorod vasútvonalat, 1896-ban az itt megrendezett Összoroszországi kereskedelmi és ipari kiállítás idején elindult az első villamos. Ezen a kiállításon mutatták be többek között Alekszandr Popov – világ-első vagy Marconival egyidejűleg feltalált – rádióját, valamint az első orosz automobilt. A kiállításra épült meg a városi színház, a bíróság, a tőzsde és több szálloda ma is álló épülete is. A városban 1917-ben győzött a szovjet hatalom. 1929-ben a szomszédos ipari településeket a városhoz csatolták, kerületeket alakítottak ki, maga a város pedig – a megszűnő kormányzóságok helyén alakult új közigazgatási egység – a Nyizsnyij Novgorod-i terület fővárosa lett. Az 1930-as években felgyorsult az ipari fejlődés, 1932-ben termelni kezdett a város legnagyobb vállalata, az autógyár. A következő évben adták át az Oka feletti első állandó közúti hidat, majd megépült a vasúti híd a Volgán.

A városvezetés mai szerkezete 1996-ban alakult ki, élén a választott polgármester áll. Ezt a tisztséget 2002 óta Vagyim Bulavinov tölti be. A város nyolc kerületből áll. Első számú látnivalója a Kreml – a város történelmi központjában, 2 km hosszú falaival és 13 bástyájával. A Kreml legrégibb épülete a Mihajlo-Arhangelszij székesegyház.