Perm, Oroszország európai részén a Permi határterület központja. Fontos folyami kikötő a Káma folyó partján. A város a Transzszibériai vasútvonal 1436-os kilométerénél a Volga legnagyobb bal parti mellékfolyójának a Kámának mentén fekszik. A város a folyó mentén, annak mindkét partján, mintegy 80 km hosszan terül el.

A 18. század elején az Orosz Birodalom megkezdte a területén található természeti kincsek feltárását, hasznosítását. I. (Nagy) Péter cár 1720. március 20-án kelt rendeletében utasítja Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev tüzérkapitányt, neves történészt és geográfust, hogy induljon el az Uralba réz és ezüst kohók létrehozására. Tatyiscsev a Káma folyó mentén a Jegosiha folyó torkolatánál jelölte ki egy rézkohó helyszínét figyelemben véve a környék gazdag rézérc lelőhelyeit és azt, hogy a Káma folyó biztosította a megtermelt réz és ezüst szállítást. 1723. május 15-én kezdték meg a rézkohók építését. Ezt a dátumot tekintik a város alapítási dátumának. 1736-ban az első üzemtől 4 km-re a Káma mentén újabb rézkohót építettek. A rézkohók köré települt munkás kolóniákat II. (Nagy) Katalin cárnő 1780. december elsején kelt rendeletében emelte városi rangra. A város ekkor kapta a Perm elnevezést. Egyben a Permi kormányzóság székhelyévé is vált. 1788-ra a rézérc telepek kimerültek, így a permi rézkohókat bezárták. Ezzel a város ipari jelentősége elveszett és fokozott hanyatlásnak indult. A 19. században a lakosság lélekszáma is csökkent. 1874–1878 között megépül Perm –Jekatyerinburg között az Urali vasútvonal, majd 1889-ben eléri Permet a Transzszibériai vasútvonal. Megteremtve a vasúti összeköttetés Perm és Európa között. A Transzszibéria vasútvonal újra indítja az ipar fejlődését. Perm az Ural fontos nehézipari központjává válik. 1940-ben felveszi a város Vjacseszlav Mihajlovics Molotov nevét. Az SzKP XX. Kongresszusát követően 1957-ben visszakapja történelmi elnevezését.