Krasznojarszk város Oroszország szibériai területén a Transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján helyezkedik el. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa. A Transzszibériai vasútvonal fontos állomása, és Oroszország egyik legnagyobb alumínium előállítója. Építkezése figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának ítélte.

Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött az arany felfedezése és az 1895-be megépülő vasútvonal hatására. 1822 január 26-án városi rangot kapott. A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába. Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben Krasznojarszknál épült vasúti híd. 1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe a Krasznojarszki határterület, ennek központja Krasznojarszk. A második világháború alatt, több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat- Oroszországból a Krasznojarszkba és a közeli városokban, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgy mint alumínium-üzemek , kohászati üzemek , nemesfém-feldolgozók és mások. A 1970-es években, a Szovjetunió egy többfázisú radar állomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte eltávolítását. A Szovjetunió 1989-ben elismerte a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették Komszomolszk-na-Amure közelébe.