Az Orosz Föderáció, jelenleg érvényes Alkotmánya szerint Oroszország világi állam. Semmiféle vallást nem lehet államivá vagy kötelezővé nyilvánítani. A vallásos gyülekezetek külön állnak az államtól és egyenlőek a törvény előtt. Minden egyes állampolgárnak garantálják a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot, a vallásos vagy egyéb meggyőződéseinek a nyilvános megnyilatkoztatását. Az orosz emberek hagyományos vallása – a pravoszláv. 988-ban (Szent) Vlagyimir Szlatoszjávics herceg vette fel a keresztséget Oroszország (Rusz) számára.

Az orosz keresztények között megtalálhatóak a katolikusok (alapvetően az ország területén élő lengyelek és litvánok, valamint a németek és lettek egy része tartozik közéjük), viszont számuk alapján elmaradnak a protestánsok mögött, akik között különösen sok a baptista. Az oroszországi valláskövetők száma alapján a második legnagyobb vallás az iszlám, amelyet a tatárok, a baskírok, a csecsenek, az avarok, a kumikok, a darginok, a kazahok, az azerbajdzsánok, stb. képviselnek. Az orosz muzulmánok túlnyomó többsége szunnita. A nagyvárosokban – Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg, Szamara, Nyizsnyij Novgorod, ahol sok zsidó él, elég nagy zsidó gyülekezetek vannak. A hívő zsidók között megtalálhatóak a haszidok is. Oroszországban jelentős számot képviselnek a buddhizmus hívei, alapvetően lámáisták. Ez a hagyományos vallásuk a burjátoknak, a tuminceknek és a kalmüköknek.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Képzőművészet: A világszerte híres ikon- és freskófestészet Oroszországba Bizáncból a kereszténységgel együtt érkezett. Az ikonfesztészet aranykorának azonban a XV. századot tartják, akkor érte el legfőbb virágzását. Az óorosz művészek közül napjainkra is megmaradt Feofán Grek neve, aki Velíkij Novgorod templomait festette tele drámai témájú freskókkal. Az óorosz festészet legkiemelkedőbb egyéniségének tartják Andrej Rubljov-ot, aki 1370-1430-ig élt. A XVII. században a festészet világivá lett: a földi és a testi szépség kifejezőévé. Ekkor hódított az udvari festészet is: holland, német, lengyel művészek is dolgoztak ekkoriban Oroszországban, de a meghatározó egyéniségek mégis az orosz mesterek voltak.

I. Péter uralkodása idején a XVII. század végén, a nyugati művészetből új műfajok érkeztek: az allegorikus történelmi festészet, a csendélet és a tájképfestészet. A XVIII. század alapvető műfaja azonban a portréfestészet. A XIX. század első felében kialakul az orosz nemzeti festőiskola is. Ezt a Napóleon felett aratott győzelem utáni hazafias érzések hatották át. A tájképfestészet is új lendületet vesz. A XIX. század második fele az érett orosz művészet ideje. Az a klasszikus időszak, amikor az orosz festészet legjobb alkotásai születnek. Itt a realista megközelítés a legelterjedtebb. A XX. század 30-as éveiben teret hódít a szocialista realizmus, melynek alkotásai elárasztották az élet minden területét. Az orosz művészetet jelenleg sokféle irányzat jellemzi, amelyekben gyakorlatilag minden megengedett. A korábbi ideológiai megkötéseket a gazdasági problémák hatják át, mert a művészek többsége számára a túlélés is problémát jelent. Az állami kiállítótermekből a művészeti élet a magánkézben lévő és szövetkezeti kiállítótermek kis helyiségeibe kerültek át. Jelenleg két csoportot különböztethetünk meg, az egyikben a „hagyományos” irányzatok – a realizmustól a pop-art irányzatig, a másikban az új áramlatok képviselői (konceptualisták) találhatóak meg, akik a külföldi kiállítási lehetőségeket vették célba.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Zene: Az orosz zene mélyen történelmi gyökerű. A kereszténység felvételével egyidejűleg fejlődik ki az egyházi zene. Bizáncból érkezik, de nagyon hamar nemzeti orosz vonásokra tesz szert. A XVI-XVII. században elterjednek a lírai népdalok. A XVIII. század végén létrejön az orosz zeneszerzői iskola. Az orosz zene történetében új korszakot nyit Mihail Glinka (1804-1857) tevékenysége, aki a nemzeti klasszikus zene megalapítója. Pétervárott megalapítja az „új orosz zeneiskolát” Balakirev, Borogyin, Kjui, Muszorgszkij és Rimszkij Korszakov részvételével. Történelmi operákat (Borisz Godunov, Hovanscsína, Igor herceg); meseoperákat („Hópelyhecske”, „Szadkó”, „Az arany kiskakas”); nagyszerű zenekari darabokat (Seherezádé, „Egy kiállítás képei”) alkotnak. Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) széleskörű zenei örökséget hagyott ránk, mivel minden műfajban csodálatos műveket alkotott. Leghíresebb művei - balettek: „A hattyúk tava”, „Csipkerózsika”, „Diótörő”, „Jevgenyij Anyegin”, „Pikk dáma”, „Jolánta”, „A Negyedik, Ötödik, Hatodik szimfónia”, a „Rómeó és Júlia” nyitánya, és az „Évszakok” című lírai zongoraciklus.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Népművészet: Az orosz folklór - a bölcsesség, a lelkierő, a humor, és a józan ész kimeríthetetlen forrása. A művészet kincsestársa, ahonnan képeket és ötleteket merítettek az orosz írók, zeneszerzők, festőművészek.